Hát valahogy így kezdődött ez a történet ....

„Őt bevállaltam. Kedden érkezik. Elsődlegesen Orsiékra gondoltam, bár ők
szálkás gyereket akartak... Beteg. Kaninchen. Félrenyelt, tüdőgyulladása
van. Ha túléli ezt a pár napot, jön. Nincs 40 dkg, pedig már 80-nak kellene
lennie...

Nem tudtam nemet mondani... :(”

És pár kép egy kiskutyáról. Nem tudtam beazonosítani a méretét. Pedig a leírás alapján tényleg kicsike. Naná, hogy én sem mondtam nemet, bár ő így már a második lesz ideiglenesként, a két saját mellett. De hát egy ekkora kutya bárhol elfér. Némi rutint összeszedtünk az elmúlt pár hónapban, beteg kutya ápolásából és rendszeres állatorvoshoz járók vagyunk. A kocsink már szinte magától kitalál Szentendrére a Futrinka csodadokijához, Balázshoz.

Egy ilyen fiatal, beteg kiskutyával majdnem annyi teendő van, mintha az ember gyesen lenne. Na én ezt meg különösen élvezem. Ez az otthon dolgozó kismama érzés. Semmire nincsen idő, mert amikor éppen nem dolgozom, akkor etetek, itatok, pocakot masszírozok, pisit törlök és boldog vagyok, hogy legalább ezt produkált. És amikor elalszik, akkor visszaülök dolgozni. És akkor jelzi a többi kutya is, hogy eltelt a nap, enni is kéne és lassan eljött az esti séta ideje is. Ma ilyen nap volt. De azért itt a családom, aki sokmindenben tehermentesít. De majd csak kialakul a napi rutin.

Morris .... Ez lett a neve. És Morris tényleg kicsike és nagyon beteg. Sokféle reakciót olvastam ma Facebook-on Morris képe alatt. Nem vagyok kapható az értelmetlen megjegyzésekre, a más emberek indokolatlan bántására. Mert van ilyen is a sok pozitív bejegyzés mellett. De Réka írta - és ez tényleg így van -, ez a természetes szelekció. Ez a kiskutya nem élte volna túl, ha nincsen mellette egy aggódó és lelkiismeretes ember, aki igenis "fügét mutatott" a természetnek. És a mai naptól mi átvettük a stafétát és folytatjuk a küzdelmet, hogy Morris felerősödjön és minél hamarabb meggyógyuljon. És Morris ha lassan is, de szépen erőre kap. Ma már megkaptam tőle az első puszikat, amikor odahajoltam fölé. Nem bukja vissza az ételt és a folyadékot. Kapott jó sok szurit, aminek annyira nem örült - volt visítás, fetrengés -, de ez még folytatódik, mindennap.


Az éjszaka nyugiban telt. Egyszer felébredt, evett, volt pisi, nem is kevés:) Gyanítom, ha erőre kap, lesznek még itt átrandalírozott éjszakák.

Mi meg majd mosolyogva virrasztunk.....