Ma korán keltünk, illetve korán keltett. Éhes volt és ezt elég hangosan adta a tudtunkra. Olyan mint egy újszülött, három óránként jelez, hogy enne. Éjjel negyed háromkor ugrasztott, evett és jól esett neki, hogy ott maradok a dobozkája mellett, amíg visszaalszik. Ma már új fekhelye lesz a csöppségnek. Hatalmas fonott kosár, puha plédekkel kibélelve + a vele érkezett stafirung, amin még rajta vannak az emlékillatok.

Az evéssel és ivással, pisiléssel nincsen gond. Reggel volt egy kis slejm, ami visszajött. Aggasztó, hogy még mindig nincsen széklete. Bár Balázs doki még nem aggódik és a pocakja sem árulkodik arról, hogy most már jó lenne könnyíteni. Orvosi utasításra este előveszem a lázmérőt:( Gyanítom ezért nem fog szeretni, de hátha beindul. Ha ez sem működik, akkor jön a paraffin.

Ma is megkapta a napi adagját a szurikból visítás és nyekergés közepette. Minden attrocitás ellenére igazán jó kutya.

A lakásban egyre bátrabb. Körbejárja a nappalit. Ez egy jó nagy túra ám neki:) Kipróbálta az egyik kutyaágyat, amibe a törpetacskó fér el kényelmesen.


Ha meglátja valamelyik ebet rohan felé csóválva. Igazán vicces jelenet, ugyanis a mi kutyáink félnek tőle. Ha szembefordul velük, már spriccelnek is szét. Érthetetlen szituáció és gyanítom Morris sem érti. Még Mici a legbátrabb, elrohan és tisztes távolságból visszafordulva hisztis ugatással közli, hogy ne közelítsen. Vagy a könnyebb utat választja, bebújik mögém és onnan les. Szerintem egy felvételt megér a jelenet. Még mielőtt valaki a szívéhez kapna .... Morrist sohasem hagyjuk felügyelet nélkül a kutyáinkkal. Bár szerintem ebből a kis történetből mindenki kitalálhatja, hogy ők nem azok a hős típusú ebek. Ők csak egymás közt arcoskodnak, mondjuk az sem vehető komolyan.

És akkor most megyek, ágyat rendezni és előveszem a lázmérőt...