Várom a csodát kaki formájában. Úgy tűnik a hőmérő nem válik be. Viszon egyre lelkesebben eszik. De azért most már ki kéne jönni valaminek! Tudom, hogy soványka és be kell építeni, de attól még valaminek ki kéne jönni. Ma úgy döntöttem, hogy mérni fogom, lássuk dekákban is a gyarapodást. Szemmel nem látom, mert még mindig csont és bőr. Oké ez még csak a harmadik nap és ezt nem lehet sürgetni. Tudom, hogy lassan elindult egy folyamat, aminek a vége egy egészséges, virgonc kiskutya. Ma az injekciók beadása is a mi feladatunk. Jajjjjjj. Nem szeretem, de már Micinél sem volt választás. Szurni kell, mert csak így gyógyul meg.

Tegnap este átköltöztettük az új fekhelyére. Nem okozott gondot neki sem, végülis a megszokott illatok vele vannak. Kicsit nagyobb mozgástér jut így neki. Bár ha felébred, akkor szívesen kiveszem, hogy mászkáljon a szobában, kergesse a hőseimet. Megmutatta, hogy nem csak sírni tud, hanem ugatni is. Nagyon cuki azzal a vékonyka hanggal, de ugat, mint egy normális kutya. Szeretem, hogy most már egyre több mindenre reagál. Megismer minket, örül nekünk, odajön és bújik. Kezd rájönni, hogy a kutyáinkkal nem tud mit kezdeni, nem hagyják magukat, menekülnek. Micivel ma volt egy komolyabb beszélgetésem. Ő az egyetlen, aki néha leküzdi a gyávaságát és szószerint nyomul. Bökdösi és hát Micinek van egy rossz szokása - amit csupa kedvességből csinál - csipked. Mindig azt mondom, hogy puszi helyett csinálja, mert amikor örül nekem és ezerrel osztja a puszit, közbe-közbe iktat egy csípést is. És ma csipett, nem engem, hanem Morrist. Gyengéden ugyan, de nem szeretem. És ezért bünti jár. A helyén ül és hallgatja a szentbeszédet. És nehezen tudom megállni, hogy ne öleljem meg, amikor azokkal a gyönyörű barna szemeivel néz bűnbánóan. Ő az a kutya, akinek egy pillanat alatt elborul az agya (jó értelemben), ilyenkor pörög ezerrel, gyilkosan cibálja a játékokat, de egy felemelt hanggal vissza lehet rögtön zökkenteni. Okos, szép és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jól nevelt. Ez az ő érdeme is, mert szívesen tanul csak foglalkozzunk vele. Tehát visszatérve Morris és Mici kapcsolatára, óvatosnak kell lenünk.

Az éjszakánk sűrűbb volt az előzőeknél. Kétszer is keltett, éhes volt. A három órát most is betartotta. Ilyenkor nehezebben alszik vissza. Vagy csak nekünk tűnik hosszabb időnek, amikor félkómásan próbáljuk visszaaltatni?


Énekeltem nekik. Morris hozzámbújva aludt, Mici mellém ült és odahajtotta a fejét a mellkasomra. Porca és Bizsu békésen szunyókáltak. Sok ilyen idilli pillanatot szeretnék magunknak még. Ennél meghittebb nem nagyon van. Élvezem minden percet, amit a kutyákkal tölthetek.

Morris a délután nagy részét az ölünkben töltötte. Kiharcolja magának, hogy magunkhoz vegyük. Felváltva dajkáltuk és ezt nagyon díjazza.

Megmértem, 2012. február 10-én 428 gramm. Kaki nem volt, kapott paraffint és most várjuk a csodát.