Kellemesen indult a nap, egy átaludt éjszaka, egy nyugodt kiskutyával. Nem volt éhes, nem sírt, bár este nehezen aludt el a saját helyén. Két napja tökéletesen rákapott a kanapén alvásra. Elleste a többitől, hogy hogyan is kell felmásznia kanapéra. Van egy kutyaágy a kanapé végéhez tolva, mivel Mici kutya nem bír felugrani rá. Ezen keresztül azonban lazán felugrik. Na most Morris, a törpe is ezen keresztül próbálkozik. Hát éppen hogy a kutyaágyra fel bír mászni. De úgy látom nem adja fel. És természetesen a kanapé tacskók által legkedveltebb szegletét szereti ő is. Miért is nem csodálkozom ezen?!

Viszont amire megint rá kellett jönnöm, hogy mi emberek furcsán gondolkodunk az ilyen picibbnél is picibb lényekről. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan tanul a többitől. Ki gondolná, hogy amikor beteg, akkor Ő még figyeli a többi viselkedését, cselekedeteit? Pedig a kanapén alvás is tőlük való.

Az ideigleneseinkkel az elején igyekszünk mindent úgy csinálni, hogy amikor gazdihoz kerülnek, akkor ne egy „elrontott” kutyát adjunk át. Ez vonatkozik arra, hogy nem alszanak az ágyunkban mellettünk - ez csak a mieink kiváltsága - őket elronthattuk. A kanapét ugyan letakarom a biztonság kedvéért, de a nappaliban is van egy kutyaágy - az az ominózus kanapéra felsegítő -, ami az új jövevény nappalait teszi kényelmesebbé. Gondolom mindenki sejti, hogy ebben nem sokáig alszanak? Hát nem. Ma délután három és fél kutyával, próbáltam kényelmesen elnyúlni és pihenni. A kutyák megint jót aludtak. Egy fél a nyakamon, jobbanmodva a torkomon, egy másik a hasamon, egy a lábaimon egy pedig az oldalamon. Hihetetlen, hogy ilyenkor mekkora tudok lenni! Minden kényelmetlenség ellenére ennél jobb állapot kevés van:)

És igen, délután megtörtént, amire napok óta várunk. Morris kakilt. Délelőtt még Balázs dokival tanakodtunk, hogy mi lehet az ok. Volt ultrahang, ami semmi elváltozást nem mutatott. Volt paraffin elölről és hárulról is. És kapott féreghajtót. Balázs egy hatalmas féregre gyanakodott. Ami vicces, hogy hazafelé az autóban rendesen szellentett ez a kis eb, de semmi darabos dolog:( És a délutáni alvás után, megtörtént. Kakilt, nem is kicsit. És még az a bizonyos féreg sem volt a kakiban. Ennyire még sosem örültünk, amikor a kutya bekakilt. Szerintem átléptünk a gyógyulás egy újabb fázisába. Most már minden működik ezen a kis csodalényen. Tehát most már el kezd szépen gyarapodni és egyre virgoncabb lesz. Azt hiszem felköthetjük a gatyánkat, hogy minden igényét kielégítsük mini Morissnak