Korán keltünk. Morris is. Hangosan, vékony hangon ugatott, hogy vegyük már ki a kosarából. Természetesen rögtön a kanapé felé vette az irányt. De ma nem lehetett szunyókálni a reggeli után. Félhétkor randink volt Balázzsal. Neki is jól indult a napja, amikor meglátta Morrist, mert ma a kiskutya jobban volt. Megkapta a szokásos szurikat egy kis hasnyomkodás és felmarkoltuk a holnapi injekció és calo-pet adagunkat. Mert ha minden jól megy, akkor holnap nem megyünk Szentendrére. Balázs megelőlegezett nekünk egy lazább napot:) Miután hazaértünk volt kaki is, amit alapos vizsgálat alá vettem. Féreg ebben sem volt. Ez jó hír. Az már kevésbbé, hogy ma a calo-peten kívül nem volt hajlandó mást enni és ma az ivás is csak pipettával működött. Nem értem. Tegnap mi történt és ma megint mi nem jó? Délután volt még kétszer kaki - remélem ez már valami pozitív jel és beindul a működés minden téren.

A vacsorája alutasakos cicaeledel volt. Na ez már nekem is nagy kihívásnak tűnt. A doktor rendelte így. Na jó, de akinek nincsen macskája? És szerintem abban egyetérthetünk, hogy egy állateledel bolt választéka manapság eléggé zavarbaejtő. Réka volt a megmentőm. Naná, hogy neki macskája is van és tapasztalata cicakaja téren.

Tehát a vacsi, csirkehús aszpikban, ha jól mondom. Nem is gondoltam volna hogy ez ilyen guszta! Gyönyörű húsdarabok. Ezek a macskák tudnak valamit. Na gondoltam erre tuti ráugrik. Hááááát..... Volt fejforgatás, fintor és gondolkodás. Ezután következett a szimatolás és végül megkóstolta. Magától, semmi kényszer, kistálból evés. Nem hagytam, hogy nagyon belefeledkezzen. Nem akarom, hogy egyszerre túl sokat egyen, mert félek, hogy esetleg hány. Nem hányt csak a szokásos habos slejm. Most mély alvás. Szeretném még később ébreszteni, hátha legalább iszik, de egy kis calo-pet biztosan lecsúszik.