.... tehát Morris életében is vannak pillanatok, amikor nem a kiskutya van a középpontban (a gondolataimban viszont igen). Ilyen volt tegnap az a kb két és fél óra, amíg nem körülötte forgott a világ (csak ugye a gondolatok). Kulturális feltöltődés volt napirenden. És megérte, de még sok ilyet kívánok önzően magunknak és természetesen másnak is. Mindenki másnak is, akik kicsit is szeretik az operát. Tudom, tudom, hogy most Morris a középpont, de egy kicsikét írnék erről az eseményről.

MOLTOPERA. Fantasztikus! Egy fiatal társaság, egy fiatal igazgatóval. Profik, lelkesek. Látszik, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak. A céljuk, hogy érthetőbbé, emberközelibbé tegyék számunkra ezt a nem is olyan könnyű műfajt. Tegnap részese lehettem a társulat első, premier előadásának. És lesz folytatás, mert ezt ígérték. Szeretettel várnak mindekit, aki szereti, aki sosem szerette, de elég bátor és nyitott arra, hogy meggyőzzék, szerethető az opera.

Morris várt minket. Nem is tudom, valahogy nem örültem a látványnak. Ő úgy döntött, hogy még kakil egyet este. Még a háta közepe is kakis volt. Az operától átitatott hangulatom egy pillanat alatt visszazökkent a beteg kutyát ápoló állapotába. Kutyaágy takarítás, Morris kipucolása a kakiból. Most talán sokan követ vetnek rám, de a kipucolás vízzel történt. Na igen, tisztában vagyok azzal, hogy egy beteg, legyengült kutyánál ez kockázatos. De könyörgöm ő sem illatosat csinál. Na most már az.

Ami talán pozitív javulás, hogy magától iszik, de nem ám a saját, méretére szabott tálkából. Neki a "nagy" kutyák vizestáljából kell innia. Mindegy ezen nem fogok vele összeveszni. Beindult lassan a székletürítés. Most már kezd megszokottá válni, hogy mindennap van esemény. Ennél az eseménynél az elmúlt napokban az én leggyengébb gyomrú lányom asszisztált. Ő volt a nyertes. Ezek az események nagy öröm a családban.

Ami viszont kevésbé vidám, hogy Morriska nem nagyon akar enni. Emiatt elég gyengécske. Nehezen mozog, pedig volt már jobb is. Csetlik-botlik vagy egyszerűen szétcsúsznak a lábai és elterül. Úgy kell összeszedni az összes lábát a megfelelő állásba. Csak a calo-pet csúszik, de az sem magától, hanem mi adjuk a szájába. A nem evésnek sajnos meglett az eredménye. Morris 2012. február 16-án 366 gramm. Ez most ijesztő. Mert múlt héten kedden 380 grammal került hozzánk. És azóta már volt több is a súlya.

Mától napi tíz mili infúzió mindennap. Bérescsepp és a szokásos injekciói. És éppen most fő a csirkeszárny. Megbeszéltem Balázzsal, hogy szeretném megpróbálni. Puha husi. Mi kellene egy igazi ragadozónak?! Végülis a héten kilenc hetes. Ebben a korban már akár ilyet is ehet. Az alutasakos cicakaját meg szétosztottam a nagyok között. Imádták!

És egy kis végszó

Kell a magánélet. Kizárni nem lehet és nem is akanám. Van a családom, akik szintén szeretnének belőlem néha-néha. Van a munkám, ahol szintén teljesíteni kell. Ott vannak a kutyáink, a két saját hihetetlen türelemmel és van egy Micink, aki mégtöbbet szeretne belőlem, belőlünk. És Mici, amíg nem találja meg az igazit, addig ezeket meg is kell hogy kapja maximálisan. Ráadásul Mici eddigi története is megérne egy hoszzú blogbejegyzést. Ezért van az, hogy néha elmarad a bejegyzés mini Morrisról. Ettől még Ő ugyanúgy megkap minden törődést, szeretetet és gondolskodást.