Ma együtt dolgoztunk. Na jó én dolgoztam, Morris leginkább aludt. Sajnos nem úgy "működött" ma, ahogy az elmúlt napokban. Le van fogyva, mert megint nem akar enni. Tegnap este még elfogadta a frissen főzött finom csirkehúst. Sokat nem mertem adni neki, nehogy visszahányja. Ma már semmi. Nem fogadta el az ételt. Visszatértünk a múltheti állapotra. Calo-pet minden mennyiségben és fecskendővel etetés. Pipettával itatás. Ma még a vizestálból sem akart lefetyelni. A szörcsögés viszont majdnem teljesen megszűnt. De valahogy ettől még nincsen jó kedvem. Gyenge nagyon. Ha kiteszem magamhoz, látom hogy erőlködik, hogy az ölembe mászhasson. Azt azért kiköveteli. Ha eljön az etetés ideje akkor szólok hozzá, ilyenkor felemeli a kis fejét és néz azokkal a hatalmas szemeivel. Úgy segítenék, de nehéz kitalálni, hogy most éppen mi a baj. Kapja az infúziót, kapja a szojkásos injekciót. Kap béres cseppet és plerasan szirupot. És kap rengeteg szeretetet és tudom, hogy sokan gondolnak rá.

A két esti etetésnél visszatolta a nyelvével még a calo-petet is. Pedig az eddig nagyon csúszott. Nem gondolok arra, hogy ez most a feladás nála. Nem gondolok semmi rosszra, ami történhet. Most egy kicsit félek. És amikor még ma este lefekvés előtt kiveszem és megetetem vagy legalábbis megpróbálom megetetni, akkor megrázom magamat és a lehető legnagyobb nyugalmat sugározva csak rá fogok koncentrálni. Tudom, hogy élni akar, mert akkor már rég föladta volna.

Egyet tudok nem akarom elveszíteni ezt a kiskutyát. Talán az akarat is tud annyira erős lenni, hogy segít(?) Nem lesz könnyű éjszakánk, de szeretnék minden percben ott lenni vele, hogy minden kis jelet láthassak, ami arra utal, hogy Ő itt van és gyógyulgat. Hallhassam a makogását, mert olyankor tudom, hogy rendben van minden. Mint most is. Makog, mert bekakilt. És ha már fent van, akkor etetés és itatás....

..... hát most Morrisnak kell a drukk